A
föld népessége 2050-re becslések szerint meghaladja majd a 9 milliárd főt.
Ezzel szemben a termőföldek területe már nem növelhető olyan mértékben, hogy
lépést tudjon tartani a növekedő élelmiszerigényekkel.1 Ezért fontos, hogy az emelkedő
igények kielégítése végett olyan eddig az élelmiszeriparban kevésbé elterjedt
alapanyagokat is felhasználjunk, mint a vér, amely nem csak kimagasló táplálkozásélettani
tulajdonságai (kitűnő eszköz az élelmiszerek fehérjetartalmának növelésére)
miatt, hanem jó emulzióképző és állománykialakító tulajdonságai miatt
széleskörben hasznosítható a húsiparban és az élelmiszeripar egyéb területein
is.
A
vágástechnológia során, a kábítás után történik a véreztetés. Ennek a
műveletnek a célja a vágóállat élettevékenységének megszüntetése, a minél
nagyobb mennyiségű vér kinyerése és a szervek, szövetek vértartalmának
csökkentése. A vágóállatok teljes tömegének igen nagy hányadát 3-5%-át teszi ki a vér.2 Véreztetés során a teljes vérmennyiségnek
60-70 %-a nyerhető ki.3 A nem megfelelő
véreztetés következtében a szövetek között maradó vér rontja a hús
eltarthatóságát.
A
vér felfogása határozza meg a vér hasznosíthatóságát. Nyitott rendszerű
véreztetés esetén a vér csak ipari célra alkalmas, mivel a külvilággal
érintkezve elvesztette sterilitását. Az étkezési célra történő felhasználáshoz
a véreztetésnek zárt rendszerben kell megvalósulnia a vonatkozó, hatályos
közösségi jogszabályi előírás szerint. Ez csőkés (1. ábra) segítségével
valósíthatót meg.
Mivel
a vér gyorsan alvad ezért gondoskodni kell fizikai és/vagy kémiai módszerekkel
a folyékony állapotának megóvásáról. A fizikai módszer a kikeverés, azaz
defibrinálás. Ebben az esetben a vérben lévő fibrinogén és tronbin
kölcsönhatásra lépnek és fibrinszállak keletkeznek, amelyek rátekerednek a
keverőre, és ezek eltávolításával a vér folyékony marad, ám ez 8-10%-os hasznos
anyag veszteséggel jár. A kémiai módszerek közül a nátrium-citrát és a
konyhasóoldatos kezelés terjedt el.4
A
vér tápértéke kitűnő, amely nemcsak a nagy fehérjetartalomnak hanem a benne
lévő tápanyagok jó biológiai hasznosításának is köszönhető. A metionin és az
izoleucitin tartalma a vérnek más aminosavakhoz képest kicsi, viszont a többi
esszenciális aminosavat ezeknél nagyobb mértékben tartalmazza így kiválóan
alkalmazható mind az állattartásban mind az emberi fogyasztásra szánt
élelmiszer gyártásában. Az utóbbi esetén már akár 100 g teljes vérpor képes
fedezni egy ember napi esszenciális aminosav szükségletét a metionint kivéve,
viszont ezek pl. ceráliákkal könnyedén komplettálhatók.5
|
Aminosav
|
Vérpor
|
|
Aminosav tartalom g/kg-ban a teljes
vérpor tömegében
|
100 g teljes vér por által fedezett
napi aminosavbevitel egy70 kg-os felnőtt esetén
|
|
Triptofán
|
7,9
|
282,14%
|
|
Metionin
|
8,8
|
83,81%
|
|
Lizin
|
71,3
|
339,52%
|
|
Valin
|
53,7
|
295,05%
|
|
Treonin
|
38,9
|
370,48%
|
|
Hisztidin
|
7
|
100,00%
|
|
Izoleucin
|
36,4
|
260,00%
|
|
Leucin
|
64,5
|
236,26%
|
|
Fenilalanin
|
38,5
|
220,00%
|
2. ábra Esszenciális aminosav tartalom
a vérporban és egy átlagos 70 kg-os felnőtt napi aminosav igényének 100 g
vérpor által fedezett aránya (Csurka és munkatársai, 2021)
Hazánkban a vért
elsősorban a húsiparban használják, de zajlanak kutatások az élelmiszeripar
egyéb területén történő hasznosításáról. Ilyen például sütő ipari termékek
esetén a tej és tojás, mint allergének kiváltása vérplazmaporral ugyanis a
benne található fehérjék tulajdonágai nagyon hasonlóak a tejsavó vagy
tojásalbumin fehérjéihez.6
Látható, hogy a vér használata milyen
előnyös lehet, amelynek
elszállítása és ártalmatlanítása nemcsak költséges folyamat, de így egy
értékékes, fehérjedús, kiválóan hasznosítható állati eredetű fehérjeforrást
pazarolunk el. Mindezt tesszük úgy, hogy a világon a mennyiségi éhezés mellet
egyre nagyobb problémát jelent a minőségi éhezés melyre a vér emberi
fogyasztási célra történő hasznosítása megfelelő megoldást jelenthet a fehérje
és vas iránti növekvő szükséglet kielégítésére.
Készítette: Lehota Vilmos
(1) Godfray,
H. C. J.; Beddington, J. R.; Crute, I. R.; Haddad, L.; Lawrence, D.; Muir, J.
F.; Pretty, J.; Robinson, S.; Thomas, S. M.; Toulmin, C. Food Security: The
Challenge of Feeding 9 Billion People. Science 2010, 327
(5967), 812–818. https://doi.org/10.1126/science.1185383.
(2) Halliday, D. A. Blood-Source of Proteins.
Process Biochemistry. 1973, pp 15-17.
(3) Horn, P.; Gy, P. Bene Sz.(2011):
Sertéstenyésztés (Szerk. Horn P.)„E-Tankönyv” Az Állattenyészt\Ho Mérnöki
Alapszak Hallgatói Számára. A Kaposvári Egyetem, a Nyugat-Magyarországi Egyetem
És a Pannon Egyetem Közös Kiadása. 165.
(4) Investigation of the effect of
trisodium-citrate on blood coagulation by viscometric approach in: Progress in
Agricultural Engineering Sciences Volume 16 Issue S2 (2020).
https://akjournals.com/view/journals/446/16/S2/article-p19.xml (accessed
2022-12-20).
(5) Csurka, T.; Pásztor-Huszár, K.; Tóth, A.;
Németh, C.; Friedrich, F. L. ANIMAL BLOOD, AS A SAFE AND VALUABLE RESOURCE.
(6) A COMPARISON OF THE EMULSIFICATION
CAPACITIES OF SOME PROTEIN CONCENTRATES - CRENWELGE - 1974 - Journal of Food
Science - Wiley Online Library.
https://ift.onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1365-2621.1974.tb01016.x
(accessed 2022-12-20).