A Nagy-Somlói Magyarország egyik legkisebb borvidéke. Szőlőtermő területe nagyjából 500 hektárnyi, melyek Somló, Ság-hegy és Kissomlyó oldalain terülnek el. Fő fajtái a Juhfark, Olaszrizling, Furmint, Hárslevelű és a Tramini. Jellegzetesen „fehér boros” vidék, de vannak, akik kék szőlővel is foglalkoznak itt, melyek borai a talaj adottságok és vulkanikus kőzetek miatt igen csak szokatlan ízvilággal rendelkeznek.
Somló hegye magányosan emelkedik ki a környező sík vidékből
tekintélyt parancsolóan. Nem véletlenül hívja a szájhagyomány „Isten itt
felejtett kalapjának”. Földrajzi adottságának, illetve a talajképző kőzetnek is
köszönhetően Somló rendhagyó módon alkalmas arra, hogy a hegy minden oldalán
termesszenek rajta szőlőt. Meredek dűlő utak kanyarognak a régi présházak és
apró kápolnák között, melyek felvezetnek a hegy oldalában lévő kis borboltba,
ahol a borvidék szinte összes pincéjének borát árulják.
Mint szinte minden hazai borvidékünkön, úgy itt is a római korban
kezdődött a szőlő- és bortermelés. A középkor folyamán szigorú szabályozások
léptek életbe Somló hegyén, mint például, hogy tilos volt a szőlőben káromkodni
és egymást szidalmazni, ugyanis komoly büntetés járt érte. Érdekes, hogy már
akkoriban is engedélyhez kötötték a fák kivágását, a ragadozó madarak
fészkeinek zavarását pedig ugyancsak tiltották.
Szintén a korábbi évszázadokhoz köthető a „Nászéjszakák bora”
kifejezés, amivel az itteni juhfark szőlőből készült bort illették. A 17.
századtól az európai uralkodó családok úgy tartották, hogy a nászéjszakán
fogyasztott somlói juhfark garantálja a fiú utód nemzését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése