Szakmai percek: október 2022

2022. október 23., vasárnap

Éghajlatváltozás hatásai a szőlő-bor ágazatra

A mezőgazdasági termelés nagy mértékben függ a folyamatosan változó időjárási viszontagságoktól. Az éghajlatváltozás hatására folyamatosan emelkedik az átlaghőmérséklet. A csapadék intenzitása is növekedik, de az éves csapadékmennyiség összességében csökken.

A szőlő fejlődésében a problémát az okozhatja, hogy rövid idő alatt sok csapadék esik, és az nem szivárog be a talajba. Nagyon szélsőséges időjáráshoz kell alkalmazkodniuk a szőlőtermelőknek, erős viharokkal, jégesővel, korai és késői fagyokkal és aszályos időszakokkal.

A globális éghajlatváltozás hatásai már most jelentős változásokat mutatnak a szőlő fejlődési szakaszaiban. Például az intenzív hajtásnövekedés következtében a vegetációs időszak lerövidül. A szüret időpontja is korábbra tolódik, ma már hazánkban a korai fajtákat augusztus közepén szedik, és nagy problémát okoz, hogy a szüreti időszak is drasztikusan lerövidült, a szőlőfeldolgozók kapacitása is nagyon túl van terhelve.

Az idei aszályos évet jobban tűrték az idősebb tőkék, gyökérzetük mélyebbre tört már és a mélyebb talajrétegekből jutottak vízhez, de még róluk is átlagosan 20%-al kevesebb termést takarítottak be a gazdák, továbbá a lékihozatal is gyenge volt. A fiatal ültetvényeket (2-3 éves tőkék) nehéz volt megmenteni, valaki próbálta öntözni (permetezővel), esetleg zöldszürettel kímélni.

A szőlőt ért behatások miatt, a borokra is jelentős hatást gyakorol az éghajlatváltozás. A nagy és gyors hőmérsékletkülönbségek megváltoztathatják a bor alkoholtartalmát és érzékszervi minőségét. A növekedő átlaghőmérséklet miatt javul a beérési mustfok, intenzívebb lesz a színanyagok képződése és a szabad aminosavak lekötődése. A borok paramétereiben is változás figyelhető meg, hiszen egyre magasabb a cukorfok (literenként 20-30 gramm többlet) és csökken a savtartalom (2-3 ezrelék).

Az éghajlatnak a szőlőtermesztésre és a borászatra gyakorolt hatásait nem tudjuk meggátolni, de nem dőlhetünk hátra tétlenül, hanem időben fel kell ismernünk a változásokat, és alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez. Elengedhetetlen lesz a csepegtető öntözés, ami egy nagyon drága beruházás, de hosszútávon a magyar szőlészetek-borászatok versenyképességének kulcsa lehet.

Székelyi Eszter

2022. október 17., hétfő

Magyarországi ex-lege lápok és védelmük

A térképen sötétzöld jelzésekkel láthatóak a Magyarországi ex-lege lápok. Ezek védelme országos kiterjedésű, és a láp kataszter alapján tájékozódhatunk, mely területek sorolhatók ebbe a kategóriába.

Mi is a láp?

A láp fogalmának tiszta és világos meghatározása sajnos korántsem egyértelmű a természetben. Ez főleg akkor válik nyilvánvalóvá, amikor egy területről el kell dönteni, hogy láp-e vagy mocsár. Ezt jórészt csak hozzáértő szakember tudhatja. Ma hazánkban egyértelműen felismerhető „élő” láp nagyon kevés van, annál több viszont a lecsapolt, kibányászott, átalakult, tönkrement, feltöltődött, kiszáradt lápmaradvány, amelyek felismerése sokszor nagyon nehéz.

A lápok életéhez ugyanis az elmúlás ugyanúgy hozzátartozik, mint a születés. A lápok fejlődésének kezdetén, amikor a „lápteknő” még fiatal, nincs feltöltődve, a tőzegtermelés folyamata a meghatározó. A láp ekkor szinte „él”, majd ahogy a képződött tőzeg kezdi kitölteni a rendelkezésre álló teret, a tőzegtermelés és -lebomlás között egy kényes egyensúly alakul ki. Mindezt a láp vízszintingadozása befolyásolja. A tőzeg porózus szerkezete miatt igen sok vizet képes megtartani, dinamikusan követi a vízszint kisebb változásait, ugyanis a rendelkezésre álló víz mértéke szerint duzzadni és zsugorodni is kepés. A tartós vízhiány a tőzegképződés megszűnéséhez vezet. A kiszáradással párhuzamosan pedig a „tőzegelfogyás” folyamata válik uralkodóvá. Ha ez az állapot állandósul, akkor a láp „halálával” megindul a tőzeget felemésztő lebomlási és átalakulási folyamat, amely során intenzív talajképződés figyelhető meg. Természetesen mindez hatással van a láp élővilágára is, amely fokozatosan alakul át: a lápi vízhez erősen kötődő élővilágot a szárazabb környezetet is jól tűrő közösség váltja fel.

Miért védjük a lápokat?

A lápok egyik legnagyobb jelentősége abból a tényből adódik, hogy a tőzegben jól konzerválódik, fosszilizálódik a belekerült szerves eredetű törmelék. A lápok mint üledékgyűjtők nemcsak saját növényzetük nyomait őrzik meg a tőzegbe zárva, hanem a tágabb környezetből behulló, bemosódó növényi és állati maradványokat is. Gondoljunk csak a szél által szállított virágporszemekre vagy az apró magvakra, levelekre. Az üledékképződés során létrejövő rétegekbe tehát bezáródnak a területen élő növény- és állatvilág maradványai is. Ez akkor válik különösen érdekessé, ha az adott üledékgyűjtőben (például egy tőzegmohalápban) több ezer év során halmozódott fel a növényi tőzeg és a különböző típusú üledék (por, bemosódott talaj stb.). A lerakódott rétegekben több száz emberöltő emléke rejlik a láp életének történetéből, amelyet feltárva – mintha egy családi fotó album képeit nézegetnénk – megfejthetjük a láp fejlődésének szakaszait. Azonban nemcsak a lápképződés folyamatát ismerhetjük így meg, hanem az állati és növényi maradványok segítségével felidézhetjük a mindenkori környezetüket is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy először a láp egy rétegének korát megállapítják tudományos módszerekkel, majd meghatározzák a rétegben található növényi maradványokat és egymáshoz viszonyított mennyiségüket. Ezt követően összevetik a jelenkor hasonló növényzeti összetételű területeivel, és így tudnak következtetni az adott réteg kialakulásakor uralkodó klímára és vegetációra. Például: ha egy rétegben a molyűző (Ledum palustre), illetve különböző hangafélék maradványai és fenyőfélék pollenjei lelhetők fel, akkor abból biztosan következik, hogy az adott réteg kialakulásakor a területen a tajgáéhoz hasonló éghajlati körülmények lehettek. Bár nagy szerepe van az emberi elme találékonyságának, a kortörténeti kutatások jelentősége azonban vitathatatlan, hiszen például segítségükkel ismerhettük meg a hazai növényvilág fejlődését az utolsó nagy jégkorszakot követően.

A tőzegbe zárt történelem tehát sok mindent elárul, ezért nem is tudjuk, mit veszítünk, amikor egy láp tőzegestül megsemmisül. Egy hasonlattal élve: ez olyan, mint amikor egy több ezer év ismereteit tartalmazó könyvtárat pusztítunk el, még mielőtt a könyveket elolvashattuk volna.

A múlt tanúi mellett nem szabad megfeledkeznünk az élőkről sem! A lápok élővilága, mindamellett, hogy sok meglepetést is tartogathat, vitathatatlanul lenyűgöző. Itt elsősorban azokra az élőlényekre gondolunk, amelyekkel magashegységekben, északi tájakon kalandozva találkozunk először, majd hazatérve a meglepetés erejével hat ránk, amikor egy eldugott kis szigeten újra összefutunk velük. Mert bizony itthon is megélnek a hideghez, a zord, kemény telekhez szokott kis virágok vagy apró lepkék, amelyek igazi hazájuktól oly távol élik mindennapjaikat. Ezeket hívja a tudományos világ reliktumoknak, az élőhelyeiket pedig reliktumőrzőknek. Ilyenek a lápok is!

Mivel a lápok országunk területének csak csekély hányadán fordulnak elő, ezért alapjában véve ritkák, hasonlóan a rajtuk élő állatokhoz és növényekhez. A lápok védelme tehát a ritkaságok védelmét is jelenti. Mint ahogy fölösleges magyarázni, miért óvunk, féltünk egy nemzeti ereklyét – például a Szent Koronát –, az sem kérdéses, hogy miért féltjük egyetlen tőzeg-orchidea-állományunkat (Hammarbya paludosa).

A ritka fajok és élőhelyeik sokszor igen érzékenyek a környezetükben bekövetkező változásokra, emiatt fokozott figyelmet és védelmet érdemelnek. Az 1996-ban kihirdetett, a természet védelméről szóló LIII. törvény 23. § (2) bekezdése szerint a törvény erejénél fogva védelem alá helyezték hazánk valamennyi lápját. A hathatós védelemhez elengedhetetlenül szükséges a lápterületek ismerete és felmérése.

Források: https://termeszetvedelem.hu/_user/downloads/nok/Lápok.pdf, https://www.termalfurdo.hu/latnivalo/fehervizi-lap-181#lg=1&slide=0, http://web.okir.hu/map/?config=TIR&lang=hu

Készítette: Leitner Kinga

2022. október 10., hétfő

Ételallergia vagy ételintoleracia?

Az ételallergia és az ételintolerancia részben hasonló tüneteket okoz, ami miatt gyakran tévesen, szinonimaként használják a két fogalmat. A két állapot azonban egészen más eredetű, különböző lefolyású és kimenetelű.

Ételallergia

Az ételallergiát a szervezet kóros immunválasza okozza, a bevitt táplálék alkotóelemeit a szervezet „veszélyesnek” tekinti, idegen anyagként kezeli és elkezd ellenanyagokat termelni. Oka az étel valamely összetevőjével, legtöbbször fehérjével, szemben kialakuló immunrendszeri érzékenység. Előfordulásához a tüneteket megelőzően legalább egyszer már találkoznia kellett a szervezetnek a kérdéses anyaggal. Következő alkalommal amikor találkozik a szervezet az adott anyaggal, a már kialakított nagy mennyiségű, előre legyártott immunglobin E ellenanyagokat és más kémiai vegyületeket, főleg hisztamint szabadít fel. A jelentős mennyiségű hisztamin tüneteket okoz a bélrendszerben, légutakban, szív-érrendszerben vagy akár a bőr felületén is. Az ételallergia minden esetben heves immunválaszt vált ki, akár egyetlen falat allergizáló étel elfogyasztása is súlyos következményekkel járhat. A reakció tünetei lehetnek torok azonnali vagy rövid időn belüli megduzzadása, csalánkiütés, viszketés jelentkezése. Hasfájás, hányinger, is kialakulhat, valamint nehézlégzés, szédülés, ájulás is bekövetkezhet. Súlyos esetekben anafilaxiás sokk is kialakulhat, ami a légutak szűkülete, a vérnyomásesés, valamint a gyors szívdobogás következtében életveszélyes állapotot is eredményezhet. A leggyakoribb ételallergének a tejfehérje, tojás, mogyoró, szója, dió, kagyló és eper.

Ételintoleracia

Az ételintoleranciát az emésztőrendszer működési zavara váltja ki, mely egyes tápanyagokat nem tud megfelelően lebontani. Ennek hátterében bizonyos enzimek hiánya, csökkent vagy megszűnt aktivitása áll. Ez az oka annak, hogy az elfogyasztott tápanyagokat a szervezet nem képes megemészteni. A háttérben álló bélműködési problémákhoz a nem megfelelő emésztés, a bélfal áteresztőképességének fokozódása, illetve a bél megváltozott perisztatikája vezet. Ilyen állapot például a laktóz intolerancia is, ahol a tejcukrot lebontó laktáz enzim hiánya okozza a panaszokat. Itt a vékonybélben a tejcukor nem képes egyszerű cukrokká bontani, a vastagbél bakteriális flórájának megváltozása fermentációt eredményez, mely gázképződéssel jár. Ételintolerancia esetén a vérszérumban kimutatható az ételspecifikus ellenanyag emelkedett szintje. Tünetei nem azonnal, hanem órákkal vagy akár egy-két nappal az adott alapanyag vagy étel elfogyasztása után jelentkeznek. Leggyakrabban emésztőrendszeri panaszok, puffadás, gyomorbántalmak, bélpanaszok, hasmenés vagy székrekedésként jelentkeznek. Ehhez társulhatnak bőrproblémák, fejfájás vagy inszomnia is. A tünetek súlyossága általában függ az elfogyasztott étel mennyiségétől is, ezért gyakori, hogy kis mennyiség fogyasztása esetén nem jelentkeznek a kellemetlen tünetek vagy csak nagyon enyhék.

Az ételallergia és az intolerancia is nagyon hasonló tünetekkel rendelkezik. Viszont a két betegség nem összekeverendő és teljesen különböző terápiát igényelnek!

Források:

1. https://www.academia.edu/31930477/Food_allergy

2. https://www.academia.edu/23008837/Food_allergy_and_food_intolerance

3. https://www.academia.edu/42122232/Food_Intolerance

4. https://www.academia.edu/67591518/Celiac_Disease_Celiac_Sprue_Gluten_sensitive_Enteropathy

Készítette: Požar Emőke

2022. október 2., vasárnap

No-till farming, avagy a forgatás mentes talaj művelés

A forgatás mentes talajművelés gyakorlati definíciója lényegében a szántás és a talaj
bolygatással járó feladatok kihagyásában és a mulcs használatában foglalható össze.
Sajnos míg Amerikában már a termő területek nagy részét így művelik, addig Európában
még igazán gyerek cipőben jár, a művelés alatt álló területek mindössze 2%-án alkalmazzák,
pedig jelentős szerepet játszhat a klíma védelemben a talajok védelme miatt.

Milyen előnyei vannak a szántással szemben a "no-till" farmingnak?
Legfőbb különbség, hogy a hagyományos földművelésben a szántás során a
gyommagokat újra a felszínre juttatjuk, így esélyt adva a régi magoknak is a csírázásra, és
pusztítjuk a talaj szerves anyag tartalmát, mely a talajszerkezet folyamatos romlásával jár.
Ezzel szemben a forgatás mentes művelés során a komposzt és mulcs segítségével egy
magas szerves anyag tartalmú, élő talajréteget hozunk létre, így megszűnik a függésünk a
kémiai anyagoktól (mely ökonómiai szempontból és a környezet számára is nagyon pozitív),
ráadásul akár ossz termő területeken is alkalmazhatjuk.

Ezen felül gazdasági szempontból is előnyös választás a no-till farming, mert kisebb
a gépigénye. Egy 2 hektáros területhez forgatásmentes gazdálkodás esetén nincs szükség
még traktorra, melynek nem csak a megvásárlási költsége magas, de a szerviz és
üzemeltetési költsége is számottevő. Így sokkal több kis vállalkozó tud ilyen módszerekkel
gazdaságot indítani, hiszen kevesebb a befektetési költség. Emellett nedvesebb területeken
hamarabb meglehet kezdeni tavasszal munkálatokat, hiszen nem kell arra várni, hogy a talaj
elég száraz legyen ahhoz, hogy rá lehessen menni nagy gépekkel.

A forgatás mentes talajművelés lépései

1.A talaj előkészítése
Szántás nélkül a legnehezebb feladata a forgatás mentes művelésnek a gyomok
távol tartása. A hagyományos forgatás mentes gazdálkodásokban, melyek Amerikában a
legelterjedtebbek, ennek az a módszere, hogy olyan génmódosított növényeket használnak,
melyek ellen állnak a gyomirtó szereknek, így ott egyszerűen el kell csak vetni a magokat,
majd később lepermetezni az ültetvényt gyomirtóval. Viszont mivel Európában a
génmódosított növények használata nem engedélyezett, így itt a bio módszert
alkalmazhatjuk csak.

Ebben az esetben már ősszel el kell kezdeni a talaj előkészítését, vagy másod vetés
esetében rögtön a betakarítás után. A kettő legelterjedtebb módszer erre a szolarizáció és az
okultáció (occultation).

A szolarizáció esetében egy átlátszó fóliával napos, meleg időben (különben sajnos
nem működik, ha nem megfelelő az időjárás) letakarják a művelni kívánt területet, ahol
ennek hatására a fólia alatti növények lényegében 1-7 nap alatt (az időjárástól függően)
megfőnek és elpusztulnak. Az okultáció esetében pedig egy fekete ponyvával takarják le az
adott területet, ahol így a ponyva alatt a növények nem tudnak fotoszintetizálni, így idővel
szintén elpusztulnak. Ebben az esetben a fóliának 3-4 hétig kint kell lennie, azonban az
időjárási viszonyoktól függetlenül működik, így a hely klímájától és az évszaktól függ, hogy
melyiknek a használata előnyösebb.

Mivel ezeknek a célja leginkább a megelőzés és a gyomok megszüntetése úgy, hogy
ne szórják el magvaikat, így minél hosszabb távon alkalmazzuk őket, annál hatásosabbak,
több év után el lehet érni a gyom magtól szinte mentes talajállapotot.

2. Talaj fedés
Az így előkészített talajra először kiszórjuk a komposztot, majd mulccsal befedjük,
hogy a gyomok növekedését gátoljuk és csökkentsük a felszíni párolgást.
A mulcsnak 2 fajtája van, lehet természetes és mesterséges. Mesterséges mulcsnak
általában fekete fóliát használnak, mint az okultációhoz. A bio mulcsot pedig tovább lehet
osztani 2 kategóriára, a helyben növesztett és az odaszállított mulcsra.
A helyben növesztett talajtakaró általában egy fűfélékből álló elővetés, melyet mikor
már elég nagy, de még épp nem virágzik, akkor egy roller-crimper nevű gép segítségével
megölnek. Ezt a szerkezetet úgy kell elképzelni, mint egy hengert, melyen bizonyos
távolságokban éles pengék vannak, melyek megtörik a nővények szárát, így gátolva bennük
a nedvkeringést. Mivel ennek a módszernek van gép igénye, így ezt nagyobb területeken
szokták alkalmazni.

Az oda szállított mulcsot a rendelkezésünkre álló talajtakaró anyagtól függően szinte

bármekkora területen lehet alkalmazni. Ennek anya nagyon sokszínű lehet, a hely
adottságaitól függően használhatunk, komposztot, szalmát, ledarált papírt, vagy faleveleket,
festéktől mentes karton lapokat, ledarált fát...

3. Vetés
Tavasszal pedig, mikor az időjárás már megfelelő a vetéshez, akkor vethetünk akár
közvetlenül a mulcsba (pl.: komposzt mulcs esetén), vagy azt ideiglenesen félre húzva a
talajba. Hidegebb területeken fontos figyelni arra, hogy a talaj a mulcs alatt lassabban
melegszik, így célszerű lehet azt a vetés előtt már pár nappal félre húzni.

A forgatás mentes gazdálkodásnak, mint ahogy azt próbáltam bemutatni nagyon sok
változata van, melyek különböző klímán, térségben, más-más növénnyel működnek jól.
Akinek felkeltettem az érdeklődését és szeretne többet megtudni ezekről ajánlom a 'The
organic no-till farming revolution című könyvet Andrew Mefferdtől, melyben már létező
gazdaságokkal készített interjúk alapján mutatják be a különböző módszereket.

A kép forrásai:

https://www.google.com/search?q=roller+crimper&client=tablet-android-samsung-ss&prmd=ivsn&sxsrf=ALiCzsY9UvUupJ0LUh0hHrG2RIDlIuvo-w:1664727591793&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=2ahUKEwiatIbG-cH6AhWBHOwKHYuQCP0Q_AUoAXoECAIQAQ&biw=1463&bih=915&dpr=1.75#imgrc=KFDRuSLF0FsKdM

https://www.google.com/search?q=solarization+and+occultation&client=tablet-android-samsung-ss&prmd=isvn&sxsrf=ALiCzsabEMim2JV1yENzImkAhmOpR0ov8w:1664727658428&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=2ahUKEwj0nOjl-cH6AhXq_7sIHayjD6kQ_AUoAXoECAIQAQ&biw=1463&bih=915&dpr=1.75#imgrc=rkrSQhfNUZI7VM&imgdii=ICNK5aMJoIJoTM