A térképen
sötétzöld jelzésekkel láthatóak a Magyarországi ex-lege lápok. Ezek védelme
országos kiterjedésű, és a láp kataszter alapján tájékozódhatunk, mely
területek sorolhatók ebbe a kategóriába.
Mi is a láp?
A láp fogalmának tiszta és világos meghatározása
sajnos korántsem egyértelmű a természetben. Ez főleg akkor válik nyilvánvalóvá,
amikor egy területről el kell dönteni, hogy láp-e vagy mocsár. Ezt jórészt csak
hozzáértő szakember tudhatja. Ma hazánkban egyértelműen felismerhető „élő” láp
nagyon kevés van, annál több viszont a lecsapolt, kibányászott, átalakult, tönkrement,
feltöltődött, kiszáradt lápmaradvány, amelyek felismerése sokszor nagyon nehéz.
A lápok életéhez ugyanis az elmúlás
ugyanúgy hozzátartozik, mint a születés. A lápok fejlődésének kezdetén, amikor
a „lápteknő” még fiatal, nincs feltöltődve, a tőzegtermelés folyamata a meghatározó.
A láp ekkor szinte „él”, majd ahogy a képződött tőzeg kezdi kitölteni a
rendelkezésre álló teret, a tőzegtermelés és -lebomlás között egy kényes
egyensúly alakul ki. Mindezt a láp vízszintingadozása befolyásolja. A tőzeg porózus
szerkezete miatt igen sok vizet képes megtartani, dinamikusan követi a vízszint
kisebb változásait, ugyanis a rendelkezésre álló víz mértéke szerint duzzadni
és zsugorodni is kepés. A tartós vízhiány a tőzegképződés megszűnéséhez vezet.
A kiszáradással párhuzamosan pedig a „tőzegelfogyás” folyamata válik
uralkodóvá. Ha ez az állapot állandósul, akkor a láp „halálával” megindul a
tőzeget felemésztő lebomlási és átalakulási folyamat, amely során intenzív
talajképződés figyelhető meg. Természetesen mindez hatással van a láp élővilágára
is, amely fokozatosan alakul át: a lápi vízhez erősen kötődő élővilágot a szárazabb
környezetet is jól tűrő közösség váltja fel.
Miért
védjük a lápokat?
A lápok egyik legnagyobb
jelentősége abból a tényből adódik, hogy a tőzegben jól konzerválódik, fosszilizálódik
a belekerült szerves eredetű törmelék. A lápok mint üledékgyűjtők nemcsak saját
növényzetük nyomait őrzik meg a tőzegbe zárva, hanem a tágabb környezetből
behulló, bemosódó növényi és állati maradványokat is. Gondoljunk csak a szél által
szállított virágporszemekre vagy az apró magvakra, levelekre. Az üledékképződés során
létrejövő rétegekbe tehát bezáródnak a területen élő növény- és állatvilág maradványai
is. Ez akkor válik különösen érdekessé, ha az adott üledékgyűjtőben (például
egy tőzegmohalápban) több ezer év során halmozódott fel a növényi tőzeg és a különböző
típusú üledék (por, bemosódott talaj stb.). A lerakódott rétegekben több száz emberöltő emléke rejlik a láp életének történetéből,
amelyet feltárva – mintha egy családi fotó album képeit nézegetnénk – megfejthetjük
a láp fejlődésének szakaszait. Azonban nemcsak a lápképződés folyamatát
ismerhetjük így meg, hanem az állati és növényi maradványok segítségével felidézhetjük
a mindenkori környezetüket is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy először a láp egy rétegének
korát megállapítják tudományos módszerekkel, majd meghatározzák a rétegben található
növényi maradványokat és egymáshoz viszonyított mennyiségüket. Ezt követően összevetik
a jelenkor hasonló növényzeti összetételű területeivel, és így tudnak következtetni
az adott réteg kialakulásakor uralkodó klímára és vegetációra. Például: ha egy rétegben
a molyűző (Ledum palustre), illetve különböző hangafélék maradványai és fenyőfélék
pollenjei lelhetők fel, akkor abból biztosan következik, hogy az adott réteg
kialakulásakor a területen a tajgáéhoz hasonló éghajlati körülmények lehettek. Bár
nagy szerepe van az emberi elme találékonyságának, a kortörténeti kutatások
jelentősége azonban vitathatatlan, hiszen például segítségükkel ismerhettük meg
a hazai növényvilág fejlődését az utolsó nagy jégkorszakot követően.
A tőzegbe zárt történelem tehát
sok mindent elárul, ezért nem is tudjuk, mit veszítünk, amikor egy láp tőzegestül
megsemmisül. Egy hasonlattal élve: ez olyan, mint amikor egy több ezer év
ismereteit tartalmazó könyvtárat pusztítunk el, még mielőtt a könyveket
elolvashattuk volna.
A múlt tanúi
mellett nem szabad megfeledkeznünk az élőkről sem! A lápok élővilága,
mindamellett, hogy sok meglepetést is tartogathat, vitathatatlanul lenyűgöző. Itt elsősorban azokra az élőlényekre
gondolunk, amelyekkel magashegységekben, északi tájakon kalandozva találkozunk először, majd hazatérve a meglepetés
erejével hat ránk, amikor egy eldugott kis szigeten újra összefutunk velük. Mert
bizony itthon is megélnek a hideghez, a zord, kemény telekhez szokott kis virágok
vagy apró lepkék, amelyek igazi hazájuktól oly távol élik mindennapjaikat.
Ezeket hívja a tudományos világ reliktumoknak, az élőhelyeiket pedig reliktumőrzőknek.
Ilyenek a lápok is!
Mivel a lápok országunk
területének csak csekély hányadán fordulnak elő, ezért alapjában véve ritkák,
hasonlóan a rajtuk élő állatokhoz és növényekhez. A lápok védelme tehát a ritkaságok
védelmét is jelenti. Mint ahogy fölösleges magyarázni, miért óvunk, féltünk egy
nemzeti ereklyét – például a Szent Koronát –, az sem kérdéses, hogy miért féltjük
egyetlen tőzeg-orchidea-állományunkat (Hammarbya paludosa).
A ritka fajok
és élőhelyeik sokszor igen érzékenyek a környezetükben bekövetkező változásokra,
emiatt fokozott figyelmet és védelmet érdemelnek. Az 1996-ban kihirdetett, a
természet védelméről szóló LIII. törvény 23. § (2) bekezdése szerint a törvény
erejénél fogva védelem alá helyezték hazánk valamennyi lápját. A hathatós védelemhez
elengedhetetlenül szükséges a lápterületek ismerete és felmérése.
Források: https://termeszetvedelem.hu/_user/downloads/nok/Lápok.pdf,
https://www.termalfurdo.hu/latnivalo/fehervizi-lap-181#lg=1&slide=0,
http://web.okir.hu/map/?config=TIR&lang=hu
Készítette: Leitner Kinga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése