A magaságyás

A magaságyás számtalan pozitívummal rendelkező növénytermesztési technika, amelyet főként zöldséges és fűszerkerteknél szoktak alkalmazni. A magaságyás kezelése sokkal egyszerűbbé válik, hiszen kevesebbet kell hajolni, ezen kívül kevesebb gyomszabályozást igényel, hiszen kisebb mennyiségű gyom hajt ki a magasított talajfelszínen. A talaj hőmérséklete is kedvezőbb lesz a növények számára, mert könnyebben fel tud melegedni, és a támfalaknak köszönhetően jól vannak szigetelve. Öntözővíz kisebb mennyiségben is elegendő, a növénynek nem kell a talajjal szemben versenyeznie.

Hátránya azonban lehet, hogy a növényeknek nincsen korlátlan helyük, gyökereik, előfordul, hogy nem fejlődnek úgy, mint szabadföldön, illetve a tápanyag utánpótlásra különösképpen ügyelni kell.

Építése házilag is rendkívül egyszerű, nem igén
yel nagyobb munkaerőt. Első lépésként egy egyszerű tervrajzot érdemes építeni a magaságyás paramétereiről és elhelyezkedéséről. Az ágyás olyan helyen helyezkedjen el, ahol elfér és könnyen megközelíthető, illetve nincs árnyékolva, a napsugárzás minden részét éri.

Következőként a magaságyás területét kell kijelölni, valamint érdemes ezt a területet felásni, lazítani a jobb vízáteresztő képesség elérése érdekében. Ezután lehet hozzákezdeni a támfalak felépítésének. Fontos átgondolni, hogy milyen anyagból építsük ki ezeket. Egy viszonylag újabb anyag, a fabeton, más néven DURISOL egy igen jó, viszont annál inkább költséges megoldás. Ehelyett ajánlatos a bár kevésbé jól szigetelő, de olcsóbb megoldást, az egyszerű fa támfalat alkalmazni, amely főként fenyőből szokott készülni. Fontos, hogy ez a fa ne legyen vegyszerrel kezelve, ugyanis az beoldódhat a földbe, amely káros lesz a növényekre, illetve közvetetten – mivel élelmiszerről van szó – ránk, emberekre is.

Miután elkészült a számunkra megfelelő magasságú támfal, megkezdődhet az ágyás feltöltése. Amennyiben nem áll rendelkezésre, vagy nem akarunk több köbméter bolti magas tápanyagtartalmú földet használni, helyette remek megoldást nyújt a komposzt használata. Ebben az esetbe
n az ágyáson belül ugyanúgy rétegeket kell előállítani, mintha a komposztálóba alakítanánk ki. A legalsó rétegbe kerülnek a nagy méretű szerves hulladékok, például nagyobb fadarabok, nehezen lebomló anyagok. Erre tehető egy vastagabb réteg már érésnek indult, de még elkülöníthető falevél. Majd a falevelekre egy réteg már érett, fekete komposzt kerüljön. A lényeg, hogy első feltöltésnél minél több anyag kerüljön az ágyásba, akár a támfal fölé, púposan is lehet tölteni, ugyanis a komposzt érési folyamatai, öntözés és tömörödés hatására a talajszint lesüllyedhet. Amennyiben a szint a támfal magassága alá süllyed, az ágyást után kell tölteni, hogy elkerüljük az árnyékolás veszélyét.

Az ágyás felszínére lehetséges egy réteg mulcsot tenni, így a komposzt érési folyamatai serkenthetők, a talaj melegebb lesz a mulcs szigetelő hatása miatt. Ezek után az ágyást pihentetni kell néhány hétig, hogy a talaj kicsit tömörödjön, és a komposzt tovább érjen.

A magaságyás építésének ideális időpontja, kora tavasszal, vagy ha az időjárás engedi, már februárban, így a vetési időszakra kellően össze tud tömörödni a talaj az ágyásokban.

Készítette: Gábor Zsófi

„Bor mentén egymás társaságában érezzük jól magunkat”

 Hétvégén a Borjour-on jártam a Kongresszusi központban, jobbnál-jobb tételek kóstolása közben azon gondolkodtam, mitől is olyan népszerűek napjainkban az ehhez hasonló boros rendezvények.

A legjobb dolog benne, hogy a borászok jönnek el és személyesen találkozhatsz velük, feltehetsz nekik kérdéseket, kapcsolatokat építhetsz, akár a leendő gyakorlati helyedet is keresheted. Borvidékenként vannak a sétálóutcák, elkezdheted megjegyezni az adott borvidéken termelőket. A felkapott borvidékek utcái mellett érdemes meglátogatni a kisebb borvidékeket is.

Szuper hétvégi program lehet barátokkal, párokkal egy ilyen sétáló kóstoló, ahol a szakmád építése mellett szórakozol.

A költségek tervezhetőek. Fix a belépődíj, amiben az összes kóstolás benne van, akár csúcsprémium kategóriájú borok is.

A többnapos bortúrák költségeit is megtudod spórolni, egyszerre tudsz tokaji- és balatoni borokat kóstolni, anélkül, hogy elutaznál a borvidékre.

Nívós, elegáns helyszíneken szervezik meg ezeket az eseményeket, ami sokat emel az színvonalon.

Érdemes előre megnézni a programtervet, hisz mesterkurzust is szerveznek, ahol egy adott témában tartja egy szakember az előadást vezetett kóstolás keretében.

Igaz sok érv szól az ilyen rendezvények mellett, de azért az autentikus pince-hangulatot nem pótolhatja, érdemes itt előkészíteni, hogy melyik pincészetet szeretnéd meglátogatni.

Remélem márciusban a Winelovers Grand-on találkozunk!

Készítette: Székelyi Eszter

Tetőkertek és zöldtetők

 Bizonyára mindenkiben él a kép egy gyönyörűen ápolt zöld vagy virágba borult tetőkertről melyet a szerencsésebbek közelről is megfigyelhettek.

A tetőkert egy remek megoldás azoknak, akiknek nincs kertje, vagy városban élnek és közelebb szeretnék csempészni magukhoz a természetet.

Kialakításuknál fontos, hogy a lapostető statikailag elbírja a plusz terhelést, ezt az építési tervekből, engedélyekből megtudhatjuk. Önmagában a lapostetőket vizsgálva nagyon nehéz időtálló lapostetőt tervezni a téli-nyári hőtágulás miatt. Nem minden lapostető alkalmas a tetőkert kialakítására a magas fajsúlyú anyagok miatt (víz, föld) statikailag erre fel kell készülni. A legideálisabb, ha a tervezési állapotban készülünk fel a megvalósításra váró tetőkertre, így az építész előre tervezheti a statikai, technológiai szükségleteket a megrendelői igényekhez.

A tetőkerteket sokszor zöldtetőnek is nevezik. A kettő hasonló, de nem egy és ugyanaz. Egy alapvető különbség a súlyukban van: míg egy zöldtetőt fa szerkezetű tetőn is létre lehet hozni, addig a tetőkertnek vasbeton vagy fém tetőszerkezetre van szüksége, ami bírja a terhelést.

A zöldtetők és tetőkertek néhány népszerű növénye:

              - Kaukázusi varjúháj (Sedum spurium)

              - Napcsillag (Delosperma cooperi)

              -Vadkakukkfű (Thymus serpyllum)

              -Törpe nőszirom (Iris pumila)

              -Fürtös fáklyaliliom (Kniphofia uvaria)

              -Orvosi levendula (Lavandula angustifolia)

              -Hamvas cipruska (Santolina chamaecyparissus)

              -Mezei juhar (Acer campestre)

              -Ecetfa (Rhus hirta)

              -Cserszömörce (Cotinus coggygria)

Fontos, hogy az erős gyökerű növényeket dézsába ültessük vagy mellőzük a használatát, hogy ne tudja átszúrni a geotextíliát, illetve a víz- és hőszigetelést.

Amellett, hogy a tetőkert nem csak szép és dekoratív, sok más előnnyel is szolgál, például hőmérsékletet szabályoz. Nyáron nem engedi felhevülni, télen pedig lehűlni a tetőt, ezzel biztosít jó hőszigetelést. Emellett hangszigetelő hatása is van, csökkenti a szálló por mennyiségét, tisztítja a levegőt és oxigént termel, emellett pihentető, nyugtató környezetet biztosít a városi környezetben. A zöldtető képes tárolni a lehullott csapadék 60-80%-át, majd azt vissza párologtatni, ezzel javítva a mikroklímát és tehermentesíteni a csatornahálózatot.

Az emberek már az ókori Mezopotámiában is termesztettek növényeket a zikkuratok tetején, a föld feletti teraszokra fákat és cserjéket ültettek. Az egyik legelső tetőkert, amiről tudomásunk van, a babiloni függőkert a Kr.e. VI. századból. A római korban például a pompeji villák magasan fekvő teraszain is alakítottak ki tetőkerteket és termesztettek növényeket. A középkori egyiptomi Fustat városában számos magas épület állt, amelyekről Naszir Khusraw a 11. század elején azt írta, hogy 14 emeletig emelkedtek, és a legfelső emeleten tetőkertek voltak, amelyek öntözésére ökrök által vontatott vízikerekek szolgáltak.

Napjainkban elég népszerűek, mind a privát, mind az irodák, plázák és egyéb épületeken kialakított tetőkertek, tetőteraszok. Városszerte folyamatosan csökkennek a zöld területek, ezért egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a tetőkertek és a zöldtetők. A lapostetők ily módon történő hasznosítására nagy igény mutatkozik, de bonyolult és drága kialakítása csak kevesek számára elérhető.

Források:

https://www.otthon.hu/inspiralo_helyisegek/kert/951_kert_a_teton.html

https://www.kertelunk.hu/tetokert.html

https://archigreen.hu/zoldteto-elonyok/?gclid=Cj0KCQiAr5iQBhCsARIsAPcwROO9iZ9mjHB9ZsM7-eylDfKNiLVTSpNGPmPG-GTea6bKN1swEw6am8UaAqBsEALw_wcB

https://tudatosvasarlo.hu/meg-mindig-csak-alom-dus-tetokert/

Készítette: Déberling Luca

Farsangi lakomák, szokások és hagyományok

Vízkereszt és hamvazószerda között tartandó hagyományos ünnepünk a farsang. A majdnem 2 hónapig tartó esemény a tavasz várás időszaka, amely zajos mulatással és hatalmas lakomákkal telik.

Eredete:

A farsang a német Fasching, azaz karnevál, farsang szavakból származik. Hagyománya az ókorból maradt fent. A kereszténység elterjedésével eltűntek az ilyen ünnepek a mindennapokból, viszont a reneszánsz kezdetével újra visszatértek és azóta is az életünk részét képezik. Az egyház a reneszánszkorban minden erejével próbálta visszaszorítani a mulatságokat, de nem jártak sikerrel.

Ételek:

Az időszak legjellegzetesebb étele a fánk. Jellemzően a szalagos fánkot szokták elkészíteni, de nem szokatlan az amerikai-, a rózsa-, vagy akár az Ekler fánk.

A hagyományos szalagos fánk egy egyszerű receptje:

 

                    ·       2dl      tej      

                    ·       50dkg liszt   

                    ·       5dkg   porcukor         

                    ·       3dkg   élesztő         

                    ·       2db   tojássárgája         

                    ·       3cl      rum   

                    ·       5dkg   vaj     

                    ·       1csip  só      

                    ·       5dl      étolaj

 

A szalagos farsangi fánk elkészítéséhez kezdetben kovászt készítünk kevés langyos tejjel, pici liszttel, cukorral és az élesztővel; összekeverjük, majd hagyjuk felfutni. A tojássárgákat a porcukorral habosra keverjük, hozzáöntjük a tejet, rumot összedolgozzuk. Az olvasztott vajat részletenként hozzáadjuk, beleszórjuk a lisztet, összeöntjük a kovásszal és langyos helyen hagyjuk kelni.

Ha megkelt a tészta ujjnyi vastagságúra nyújtjuk. Fánkszaggatóval kiszúrjuk, és letakarva újra kelesztjük. Ha a szalagos fánkok megkeltek, ujjainkkal mindegyik közepét kissé benyomjuk, úgy tesszük az olajba, hogy a fánk felső fele kerüljön alulra. A lábast fedővel letakarjuk. Ha a fánk oldala szép piros szalagos, megfordítjuk és most már fedő nélkül sütjük tovább.

Gyakran előforduló étel még a töltött kifli, amely leveles tésztába tekert virslit jelent egy kis mustárral és reszelt sajttal ízesítve; valamint az úgynevezett konyakos kacsasült és a részeges csirke.

Mivel az ünneplés napját óriási mulatság zárja, ahol alkoholból -főként borból és pálinkából- sincs hiány, ezért a következő napra jellemző a másnaposság. A tünetek enyhítésére is különböző ételeket alkalmaznak, ilyen például a savanyú káposztás korhelyleves vagy a savanyú becsinált leves.

 Szokások:

A keresztény egyház elfogadása után keresztény elemekkel ruházták fel az ünnepet.

o   Különleges nap például a hamvazó szerdát követő csütörtök, amikor felfüggesztik a böjtöt, hogy elfogyaszthassák a megmaradt farsangi ételeket, ez a torkos csütörtök.

o   A farsang csúcspontja a karnevál, magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, amely a mulatozás mellett télbúcsúztató is.

o   Ez az időszak régebben a párválasztás és az esküvők időszaka volt, mivel a hamvazószerdától kezdődő húsvéti böjt időszakában tilos volt esküvőt tartani.

o   Jellemző viselet a mulatságok során az itáliai-francia reneszánsz mintát követő álarcos, minél feltűnőbb és színesebb viselet. Ezeket a mulatságokat még ma is képviselik például a bécsi és a pesti operabál.

 

Források:

https://www.mindmegette.hu/szalagos-fank-egyszeruen.recept/

http://www.mngsz.com/hirek/a-farsang-tortenete

https://www.petry.ro/farsangi-szokasok-es-hagyomanyos-etelek

A hügelkultúra

 A sziklás, kavicsos, rossz talaj minőségű területek megmentői lehetnek a magas ágyások, melyek segítségével elkerülhető a szántás (már ha egyátalán lehetséges a területet beszántani) előtti és utáni kavics válogatás és a termőföld szállítás, így pénzt és időt is lehet spórolni alkalmazásukkal. Emellett nagy előnyük, hogy a szintbeli különbségnek hála nem gazosodnak annyira. Ezért ez a termesztési módszer a tanyák, kertek és kisüzemek kedvelt alternatívája.

A hügelkultúra a magas ágyások egy speciális fajtája, mely a germán területekről származik, mára azonban napjainkra már egész Európában elterjedt. A hügel szó jelentése „domb”, ami az ágyás alakjára utal, melyet igazából egy bakhátas ágyásként kell elképzelni, melynek alapja faágakból, tönkökből és korhadt rönkökből áll, melyre komposztot helyezünk, majd termőfölddel borítjuk.

A hügelkultúra nagy előnye, a szokványos magas ágyásokkal szemben, hogy míg azoknál ügyelni kell, hogy a fakeret ne induljon rothadásnak és ezért szinte elkerülhetetlen, hogy a belsejét kifóliázzuk, addig a hügelkultúra építéséhez csak természetes anyagokat kell felhasználnunk. Ezen kívül a faváz, amiből készül szintén rengeteg előnye van. Elsősorban nagyszerű lehetőség a fahulladék felhasználására. Másodszor pedig a fák rothdásakor hő termelődik, így hamarabb el lehet bennük kezdeni az ültetést, hiszen meleg ágyásként funkcionálnak. Ráadásul a fa rothadásából komposzt keletkezik így a tápanyag pótlás is biztosítva van.

Arra azonban figyelni kell, hogy a bomlás miatt keletkezett réseket ősszel feltöltsük, különben összeesik az ágyásunk. Emellett nedves időben a csigák számára nagyon kedvező területnek számítanak, így az ő távol tartásukra is figyelmet kell fordítani.

Utolsó sorban pedig az építéséről ejtenék pár szót. Először is, meg kell tervezni, hogy milyen tájolású és milyen magas ágyást szeretnénk, hiszen a 30 centistől kezdve akár 180 cm-es ágyásban is gondolkozhatunk. Viszont célszerű nem túl széles ágyásokat építeni, hiszen a közepét is el kell érnünk. Ezután pedig a talaj előkészítése következik. Itt nem kell túl nagy dologra gondolni, elég az ágyás tervezett helyén növő fű és egyéb növények eltávolítása, nem kell neki alapot ásni. Utána a faváz elkészítése következik, melynél ügyelni kell, hogy stabil alapot építsünk, mert nem szabad összeroskadnia a föld és a növények súlya alatt. Majd következik a rések kitöltése komposzttal és az ágyás lefedése földdel. Ezután pedig kezdhetjük is a növények beültetését. Itt ajánlott növénytársítások létrehozása olyan növényekből, melyek kedvező hatást fejtenek ki egymásra, akár a tápanyagok hasznosítása, akár a kártevők távol tartása szempontjából. Végezetül pedig a talajtakarásról sem szabad elfeledkezni, hiszen ez a gyomokkal és az ágyás kiszáradásával szemben folytatott küzdelemben is egy hasznos tényező.