A magaságyás

A magaságyás számtalan pozitívummal rendelkező növénytermesztési technika, amelyet főként zöldséges és fűszerkerteknél szoktak alkalmazni. A magaságyás kezelése sokkal egyszerűbbé válik, hiszen kevesebbet kell hajolni, ezen kívül kevesebb gyomszabályozást igényel, hiszen kisebb mennyiségű gyom hajt ki a magasított talajfelszínen. A talaj hőmérséklete is kedvezőbb lesz a növények számára, mert könnyebben fel tud melegedni, és a támfalaknak köszönhetően jól vannak szigetelve. Öntözővíz kisebb mennyiségben is elegendő, a növénynek nem kell a talajjal szemben versenyeznie.

Hátránya azonban lehet, hogy a növényeknek nincsen korlátlan helyük, gyökereik, előfordul, hogy nem fejlődnek úgy, mint szabadföldön, illetve a tápanyag utánpótlásra különösképpen ügyelni kell.

Építése házilag is rendkívül egyszerű, nem igén
yel nagyobb munkaerőt. Első lépésként egy egyszerű tervrajzot érdemes építeni a magaságyás paramétereiről és elhelyezkedéséről. Az ágyás olyan helyen helyezkedjen el, ahol elfér és könnyen megközelíthető, illetve nincs árnyékolva, a napsugárzás minden részét éri.

Következőként a magaságyás területét kell kijelölni, valamint érdemes ezt a területet felásni, lazítani a jobb vízáteresztő képesség elérése érdekében. Ezután lehet hozzákezdeni a támfalak felépítésének. Fontos átgondolni, hogy milyen anyagból építsük ki ezeket. Egy viszonylag újabb anyag, a fabeton, más néven DURISOL egy igen jó, viszont annál inkább költséges megoldás. Ehelyett ajánlatos a bár kevésbé jól szigetelő, de olcsóbb megoldást, az egyszerű fa támfalat alkalmazni, amely főként fenyőből szokott készülni. Fontos, hogy ez a fa ne legyen vegyszerrel kezelve, ugyanis az beoldódhat a földbe, amely káros lesz a növényekre, illetve közvetetten – mivel élelmiszerről van szó – ránk, emberekre is.

Miután elkészült a számunkra megfelelő magasságú támfal, megkezdődhet az ágyás feltöltése. Amennyiben nem áll rendelkezésre, vagy nem akarunk több köbméter bolti magas tápanyagtartalmú földet használni, helyette remek megoldást nyújt a komposzt használata. Ebben az esetbe
n az ágyáson belül ugyanúgy rétegeket kell előállítani, mintha a komposztálóba alakítanánk ki. A legalsó rétegbe kerülnek a nagy méretű szerves hulladékok, például nagyobb fadarabok, nehezen lebomló anyagok. Erre tehető egy vastagabb réteg már érésnek indult, de még elkülöníthető falevél. Majd a falevelekre egy réteg már érett, fekete komposzt kerüljön. A lényeg, hogy első feltöltésnél minél több anyag kerüljön az ágyásba, akár a támfal fölé, púposan is lehet tölteni, ugyanis a komposzt érési folyamatai, öntözés és tömörödés hatására a talajszint lesüllyedhet. Amennyiben a szint a támfal magassága alá süllyed, az ágyást után kell tölteni, hogy elkerüljük az árnyékolás veszélyét.

Az ágyás felszínére lehetséges egy réteg mulcsot tenni, így a komposzt érési folyamatai serkenthetők, a talaj melegebb lesz a mulcs szigetelő hatása miatt. Ezek után az ágyást pihentetni kell néhány hétig, hogy a talaj kicsit tömörödjön, és a komposzt tovább érjen.

A magaságyás építésének ideális időpontja, kora tavasszal, vagy ha az időjárás engedi, már februárban, így a vetési időszakra kellően össze tud tömörödni a talaj az ágyásokban.

Készítette: Gábor Zsófi