A hügelkultúra

 A sziklás, kavicsos, rossz talaj minőségű területek megmentői lehetnek a magas ágyások, melyek segítségével elkerülhető a szántás (már ha egyátalán lehetséges a területet beszántani) előtti és utáni kavics válogatás és a termőföld szállítás, így pénzt és időt is lehet spórolni alkalmazásukkal. Emellett nagy előnyük, hogy a szintbeli különbségnek hála nem gazosodnak annyira. Ezért ez a termesztési módszer a tanyák, kertek és kisüzemek kedvelt alternatívája.

A hügelkultúra a magas ágyások egy speciális fajtája, mely a germán területekről származik, mára azonban napjainkra már egész Európában elterjedt. A hügel szó jelentése „domb”, ami az ágyás alakjára utal, melyet igazából egy bakhátas ágyásként kell elképzelni, melynek alapja faágakból, tönkökből és korhadt rönkökből áll, melyre komposztot helyezünk, majd termőfölddel borítjuk.

A hügelkultúra nagy előnye, a szokványos magas ágyásokkal szemben, hogy míg azoknál ügyelni kell, hogy a fakeret ne induljon rothadásnak és ezért szinte elkerülhetetlen, hogy a belsejét kifóliázzuk, addig a hügelkultúra építéséhez csak természetes anyagokat kell felhasználnunk. Ezen kívül a faváz, amiből készül szintén rengeteg előnye van. Elsősorban nagyszerű lehetőség a fahulladék felhasználására. Másodszor pedig a fák rothdásakor hő termelődik, így hamarabb el lehet bennük kezdeni az ültetést, hiszen meleg ágyásként funkcionálnak. Ráadásul a fa rothadásából komposzt keletkezik így a tápanyag pótlás is biztosítva van.

Arra azonban figyelni kell, hogy a bomlás miatt keletkezett réseket ősszel feltöltsük, különben összeesik az ágyásunk. Emellett nedves időben a csigák számára nagyon kedvező területnek számítanak, így az ő távol tartásukra is figyelmet kell fordítani.

Utolsó sorban pedig az építéséről ejtenék pár szót. Először is, meg kell tervezni, hogy milyen tájolású és milyen magas ágyást szeretnénk, hiszen a 30 centistől kezdve akár 180 cm-es ágyásban is gondolkozhatunk. Viszont célszerű nem túl széles ágyásokat építeni, hiszen a közepét is el kell érnünk. Ezután pedig a talaj előkészítése következik. Itt nem kell túl nagy dologra gondolni, elég az ágyás tervezett helyén növő fű és egyéb növények eltávolítása, nem kell neki alapot ásni. Utána a faváz elkészítése következik, melynél ügyelni kell, hogy stabil alapot építsünk, mert nem szabad összeroskadnia a föld és a növények súlya alatt. Majd következik a rések kitöltése komposzttal és az ágyás lefedése földdel. Ezután pedig kezdhetjük is a növények beültetését. Itt ajánlott növénytársítások létrehozása olyan növényekből, melyek kedvező hatást fejtenek ki egymásra, akár a tápanyagok hasznosítása, akár a kártevők távol tartása szempontjából. Végezetül pedig a talajtakarásról sem szabad elfeledkezni, hiszen ez a gyomokkal és az ágyás kiszáradásával szemben folytatott küzdelemben is egy hasznos tényező.