Kaktuszok

A kaktuszok családjába (Cactaceae) megközelítőleg 2000 faj tartozik. A fő elterjedésük Közép-Amerika sivatagi, száraz hegyvidékei, de egyes nemzetséges a szubtrópusi területeken is megtalálhatóak. A család fajgazdagsága miatt, rengeteg formájú és megjelenésű kaktusz ismert, de a szukkulens életmódban mind egyeznek.

Hazánkban szobanövényként hódított teret, mivel egyes fajok nem túlzottan igényesek. Nem érzékenyek a savanyú vagy meszes talajra, viszont fontos, hogy jó vízáteresztő képessége legyen az ültetőközegnek. A pozsgás száruk miatt nagyon sok vizet raktároznak, ennek következtében mérsékelten öntözzük. Vannak olyan fajok, mint például a Fügekaktusz (Opuntia phaeacantha), amely át tudja vészelni a hazai téli klímánkat is, különösebb teleltetés nélkül. 

A jó vízraktározási és víztakarékossági képességüket kihasználva egyre könnyebben terjednek el invazív fajként a klímaváltozás következtében.  A legtöbb kaktusznál megfigyelhető a kaldódium, a vízraktározó alapszövetben gazdag szár, és a tüskékké módosult levelek, továbbá, a vastag kutikula réteg is a párologtatás csökkenésért felel. A tüskék megjelenése többnyire fajspecifikus, a különbség főleg a méretbeli és alaktani lehet.  A kaktuszok gyökér felépítése erősen függ a növény életmódjától. Egyes kisebb méretű kaktuszoknak közel a felszín felett nagy sugárban terjed, míg a magas, oszlopkaktuszóké mélyen a földbe nyúlik ezzel is rögzítve a növényt. Ugyan csak más felépítésük van az epifita (fán lakó) kaktuszoknak is.

A virágaik rendkívül dekoratívak, ezért is terjedtek el a dísznövénypiacon. Egyes fajok csak éjszaka nyílinak ideg-óráig, míg más fajok hosszabb időtartamig. Rengeteg szín és forma megtalálható a családon belül. Sikeres megporzás következtében termést is érlelnek, mely többnyire bogyótermés. Egyes kaktuszoknak ehető a termésük, az egyik ilyen a Hylocereus triangularis melynek, a termése piros pitaja. Ezzel együtt a Hylocereus nemzetség és a Selenicereus nemzetség terméseit kaktuszgyümölcsöknek is nevezzük.

Összeségében elmondható, hogy különleges megjelenésük és egzotikus viráguk miatt igen kedvelt növények. Az az alacsony vízigényük mellett viszont a magas fényigényüket meg kell oldani, a sikeres neveléshez. A sűrűn tüskés fajokkal óvatosan bánjunk és lehetőleg olyan helyre rakjuk, ahol kisebb gyerekek nem érik el.

 

Bardovics Péter