Sütőtök

Az ősz szezonális ételének többségünk a sütőtököt tekinti. Több fajtáját különböztetjük meg, szinte minden színben és formában megtalálható. Három legnépszerűbb fajtája: a nagydobosi sütőtök, a sonkatök (vagy más néven kanadai sütőtök) és a halloween tök.

Magyarországon hagyományos töknek a Nagydobosi sütőtököt nevezzük. Különlegessége, hogy külső héja szürke színű, ezáltal sokkal inkább megkülönböztethető a többi fajtától.

A sütőtök többeknek a minden évben október 31-én tartandó Halloween jelképe, ami Magyarországon ugyan még annyira nem elterjedt ünnep, de évről évre rendszeresen nő az ezt ünneplő emberek száma. A
tök faragás népszerű tevékenység a kis gyerekek között, jellemző erre az időszakra. Erre, az úgynevezett Halloween tököt használják fel. Ennek is köszönhető, hogy itthon ez a tökfajta nem túl elterjedt.

A Kanadai- vagy más néven Sonkatök felhasználása az ételek során történik. Könnyű felhasználni, mert vékony a héja, de vastag a húsa, ezért pürésebb ételek készítéséhez remekül lehet hasznosítani, például pitéhez vagy főzelékekhez.

 Ételként további változatos felhasználási lehetőségeket tudunk kiemelni. A sütőtökpite remek desszert, de előételként a sütőtök krémleves vagy főzelék is tökéletes választás. Kicsit különlegesebb felhasználása a vaj, a lekvár valamint a sajtgolyó.

Ha nem étel ötletekben gondolkozunk, a sütőtöksör vagy akár a sütőtökös pálinka is jó alternatíva, ha az ember változatosabb italt szeretne fogyasztani.

Viszont nem minden sütőtök fogyasztható és felhasználható. Megkülönböztetünk, úgy nevezett dísztököt is, amely otthon is termeszthető dekorációs elem.

Miért is hasznos számunkra a sütőtök?

Az ízes ételek mellett több más tényező is szerepet játszik abban, hogy miért is fogyasszunk sütőtököt.

Finom, egészséges és az egyik legolcsóbb vitamin-, tápanyag- és ásványi anyag-forrás. Fogyasztása rendkívül hasznos az emberi szervezet számára, serkenti a májműködést, jó hatással van az emésztési problémákra, segít a szív és koszorúér problémák megelőzésében, fogyasztásával csökkenthető a szürkületi vakság kialakulásának kockázata is.

Sok jótékony hatása nem csak belsőleg, de ez külsőleg is megmutatkozik. A húsából készített arcmaszk használata puhább és egészségesebb bőrt biztosít az ember számára.

 

Készítette: Müllner Dalma

Az újbor ünnepe - Márton-nap

Ősz vége felé járva már lehet sejteni - leendő borászok révén - hogy mit hajtunk fel a libacombok mellé. Az ünnepi asztalról a gyomorrontás mellett, az újbor sem maradhat el.

Mit nevezünk új bornak? Lehet fehér, rosé vagy vörösbor, a lényeg az, hogy korai szüretelésű fajta legyen. Ilyenkor a frissen kierjedt bort érlelés nélkül zárják a palackba. Ekkor a legáthatóbb a gyümölcsös, szőlős íz, még nem találhatóak meg bennük az érlelésből származó aromajegyek. Ezek a borok szinte itatják magukat a frissességükkel. Az újbor egészen a következő évi szüretig számít újbornak.

A legismertebb újbor a francia Beaujolais Noveau. A Beaujolais-ból származó boroknak időben messze nyúlik a története. Ezen a vidéken élő gazdák versenyeztek kinek a bora jut el mielőbb a közönséghez. Ennek a csatának egy rendelet vetett véget, amely előírta, hogy november harmadik csütörtökén mutathatják be az újbort.
És miért Márton-nap? Nálunk azt figyelték meg, hogy a szüret után körülbelül november közepére, Márton napjára készültek el a borok. Márton az újbor bírája is, ehhez fűződik az a hagyomány, hogy az újborból minél többet kell inni, mert annál egészségesebbek leszünk. Manapság megszokottá vált, hogy Márton napján mutatják be a termelők az új bort.

Az újbornál pedig csak a régi jobb, igyunk, együnk, boldog Márton-napot!

Tájodüsszeia

 A Koronavírusnak köszönhetően számos esemény elhalasztásra került az elmúlt két évben, melyek közé a Tájodüsszeia kiállítást is sajnálattal sorolhatjuk. Bár idén sikerült bepótolni az elmaradást, hiszen 2021.június 24-én a MATE Budai Campusán lebonyolításra került.

A Tájodüsszeia egy olyan kiállítás, amit öt évente szervez a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata |MÉK|, valamint  a Magyar Tájépítészek Szövetsége, és a legfigyelemreméltóbb tájépítészeti alkotásokat enumerálja.

2016-2020-as alkotások közül 91 projekt került beválogatásra, melyek különféle területeit mutatják be a tájépítészetnek, többek között kert- és szabadtérépítési |50 projekt|, a település léptékű tervezés |9 projekt|, a tájvédelem és örökségvédelem |14 projekt|, a kutatás elmélet |12 projekt|, a társadalmi akció |2 projekt|, valamint a tájművészet és dizájn |4 projekt| kategóriákban.

Ez mind tájépítészet! – fogalmazott Dr. Boromisza Zsombor a kiállítás kurátoraként, aki az eseményt megnyitotta. A Tájodüsszeia célja az volt, hogy prezentálják a hazai tájépítészeti alkotásokat, és betekintést nyerhessenek a látogatók mind laikusok, mind szakmabeliek az elmúlt évek újdonsült fejleményeibe.

A kiállítást 2010-ben hívták elsőként életre, amely lényegében Bardóczi Sándor munkájának gyümölcse, aki jelenleg 2019. óta Budapest fő tájépítésze. Emellett a szakmán belül többféle irányzattal is foglalatoskodott, így nagyobb rálátása révén fontosnak tartotta, hogy időszakosan seregszemlére kerüljenek és a tervezők, kivitelezők is belátást nyerjenek egymás munkásságaiba.

A laikusok sokszor nem is tudják, hogy létezik a tájépítészet, mint olyan, és ha igen nem igazán tudják, hogy mivel foglalatoskodunk. Az utcán sétálgatva, kitekintve a villamos ablakán, csodálkozva a terek parkok látványában, mind-mind tájépítészek keze nyomában gyönyörködhetnek és használják kikapcsolódás vagy szórakozás céljából. Példának okán a nemrégiben átépített Széll Kálmán tér, vagy a rengeteg látogatót vonzó Széllkapu Millenáris park is ezek közé sorolandó és felsorakoztatásra kerültek az idei Tájodüsszeia kiállításon. Az eseményen szereplő alkotásokból egy kiadvány is készült, melyben minden egyes projekt megtalálható, köszönhetően a szerkesztőknek Földi Zsófiának, Boromisza Zsombornak, Valánszki Istvánnak, valamint Fekete Albertnek, továbbá sok más közreműködőnek.

A jövőbeli tájépítészeknek is már hasznos lehet megismerkedni életszerű példákkal, cégekkel, szakemberekkel, projektekkel, hisz később ez a mindennapjaik része lesz, és remélhetőleg a hivatásuk is, hogy szebbé, hasznosabbá és élhetőbbé tegyék a környezetünket.

Az esemény sikerét tekintve minden bizonnyal érdemes lehet ellátogatni a következő Tájodüsszeia kiállításra 2025-ben.

 

Készítette: Rácz Kata

Landscape Odyssey

Thanks to the Coronavirus, many events had to be postponed in the last two years. The Landscape Odyssey exhibition was no exception, but luckily this year, on the 24th of june, it was held at the Budai Campus of MATE.

Landscape Odyssey, the home of the most remarkable designs, is organized every five years by the Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozat* and the Magyar Tájépítészek Szövetsége (Hungarian Landscape Architect’s League).

Out of the creations made between 2016 and 2020, only 91 projects were selected. The different categories are the following: garden and outdoor construction (50 projects), settlement planning (9 projects), the protection of landscape and heritage (14 projects), research theory (12 projects), social action (2 projects) and last but not least, landscape art and design (4 projects).

It’s all landscape architecture! –said Dr. Zsombor Boromisza as the curator of the exhibition, who opened the event. The purpose of the Landscape Odyssey is to present the national landscape architecture creations, and so the visitors and the professionals can get a peek in the novelties of the latest years.

The exhibition was first held by Sándor Bardóczi in 2010. He is currently the chief landscape architect of Budapest since 2019. Due to his professionalism, he has a great insight into the matter. He thinks it is significant that the designers and contractors can see each other’s work.

Everyday people often don’t even know that landscape architecture exists, and if they do, they don’t know what it’s about. Walking on the street, looking out from the tram’s window, amazed by the view of the parks, they can admire the art, or they can use them to relax. For example, the recently rebuilt Széll Kálmán square or the popular Széllkapu Millenáris park were presented at the Landscape Odyssey this year. The event also included a publication, in which each project can be found, thanks to Zsófia Földi, Zsombor Boromisza, István Valánszki and Albert Fekete editors.

It is useful for the future landscape architects to get acquainted with lifelike examples, companies, professionals and projects, because this will be part of their everyday lives, and hopefully their profession to make our environment more beautiful, useful and livable.

Considering the success of the event, it is certainly worth visiting the next Landscape Odyssey in 2025.

 

*: a group of hungarian landscape and garden architects

A Vénusz légycsapója

A Dionaea muscipula (Vénusz légycsapója) a Harmatfűfélék, latinul Droseraceae családjába tartozó, rovarevő növény. Vadon élő változata Amerikábam, Dél-Karolina mocsaras vidékein honos, viszont ma már több változatot, fajtát kultiválnak. Ezek színben, alakban, méretben, fogazottságban eltérnek egymástól.

A Vénusz légycsapója rovarcsapdává módosult levelei 1-2,5 cm nagyságú „száj”-ban végződnek, amely két fogazott szélű összecsukódó levélfélből – csapóból - áll. Ezek a csapdák nektárhoz hasonló, rovarcsalogató nedvet termelnek. Mozgása mechanikai inger, azaz érintés hatására történő turgornyomás változás, úgynevezett tigmonasztia, a csapók belső oldalán található 3-3 receptor pillák segítségével. Csapdái, amennyiben nem fogott el ízeltlábút, akár 1-2 napot is igénybe vehet, hogy újra rovarfogásra képes legyen, amely jelentős energiaveszteséggel jár. Érdemes megjegyezni, hogy ha az összes csapdáját becsukja, ezeknek újra aktiválása nagy mennyiségű energiát vesz igénybe, így a növény annyira legyengülhet, hogy elpusztulhat. Annak érdekében, hogy csökkentse ennek valószínűségét, alkalmazkodott a rovarmozgáshoz, és csapdái csak akkor aktiválódnak, ha 20 másodpercen belül kétszer éri a receptorokat inger. Az elfogott rovarok emésztése 10-14 napot vesz igénybe, majd újra képes a csapdázásra. Egy ilyen csapda átlagosan 3-4 rovar elfogására képes, utána kiöregedik és elhal, a növény így folyamatosan megújítja leveleit. A növény a csapdás leveleivel fotoszintetizál, minél több fényt kap, a csapdái belseje annál vörösesebb lesz.

Fehér virágait tavasszal hozza, a tőlevélrózsától eltávolodva, akár 15-20 cm hosszú tőkocsányon. Mivel rovarbeporzású növény, ezért szükséges, hogy virágai ne legyenek túl közel csapdáihoz, annak érdekében, hogy a potenciális porzó rovarokat ne fogja el. Virágzása nagy energiát vesz igénybe, ezért házi tartásban, ahol nincs teljesmértékben biztosítva számára a szubtrópusi környezet, érdemes lemetszeni a tőkocsányt bimbózás előtt, mert a növényt annyira legyengítené, hogy elpusztulna.

A vadon élő „typica” faj fő élőhelyei a mocsaras területek, ahol magas a páratartalom és a hőmérséklet. Kimagaslóan kedveli az erős napsugárzást, napégés nem jellemző rá. Otthoni tartásban ezért fontos a jó vízellátás és a megfelelő fénymennyiség. Legideálisabb, ha terráriumban vagy üvegházban tartják, ahol közvetlen napsütés éri. Hőmérsékletre kevésbé érzékeny, így amennyiben nincs más lehetőség, egy déli fekvésű, erősen napsütötte ablakpárkányban is jól érzi magát.

Fontos, hogy cserepe mindig 1-2 cm mélységű vízben álljon, viszont nem szabad elárasztani a rovarcsapdáit, hiszen az stresszt okozhat a növény számára. Öntözéskor desztillált vagy lágy esővizet kell használni, mert a csapvíz túl sok ásványi anyagot tartalmaz a növény számára, érzékeny a keményebb vizekre és a magas mésztartalomra. Télen nem szabad etetni, kevesebb vízre és alacsony hőmérsékletre van szüksége, viszont így is igényli a magas páratartalmat, így továbbra is párásítani kell. 

Átültetni 2-3 évente célszerű tápanyagszegény, vagy 100% tőzegmohába, vagy tőzegmohával kevert mészmentes homokba. Fontos, hogy a talaj savanyú legyen és jó vízáteresztőképességű. Tápoldatozni nem érdemes, hiszen a növény a tápanyagban szegény talajhoz van alkalmazkodva. Amennyiben a talajban túl sok tápanyag van, csapdái kisebb méretűek lesznek, eltorzulhatnak, így kevésbé tud fotoszintetizálni, a növény elpusztulhat.

Venus flytrap

The Dionaea muscipula (Sundew family, or Droseraceae) is an insect-eater plant. It’s originally from the marshlands of America, South Carolina, but nowadays there are many more species which can vary in shape, colour, size or even the number of guard hairs.

The Venus flytrap’s trap part is formed from the leaves and ends in a 1-2,5 cm “mouth”. It has two halves, both with serrated edges, which can close together. They attract insects by producing a nectar-like juice. It can move by mechanical stimulus, meaning the turgor pressure changes as a result of something touching the three inner trigger hairs on both sides. If the traps are closing without an insect in them, the plant loses too much energy and recovers for days afterwards. The whole trapping procedure requires so much energy, that when all the traps are closed, the plant can easily die. To minimize the chances of this, the Venus flytrap adapted to insect movement and only closes if it is triggered twice in 20 seconds. Digesting the captured insects can take up to 10-14 days, then it opens again. One trap can catch 3-4 insects and then it gets old and dries out, so the plant constantly renews its leaves. The Venus flytrap photosynthesizes with the leaves, so the more light it gets, the redder the inner sides of the traps will be.

In the spring, it bears white flowers, away from the rosette, on a 15-20 cm long stem. Since it’s insect pollinated, the flowers have to be farther from the traps, in order not to kill the insects. The blooming takes a lot of energy, which the plant can’t have in a home-made environment, only in subtropical ambience. That’s why the flower’s stem has to be cut off, or else the plant might die of weakness.

The habitat of the “typica” species, is the moorlands, where the humidity and the temperature are high. The plant likes excessive sunlight, that’s why it won’t get sunburnt. In home keeping, the plant requires great water supply, and adequate lighting. The most ideal condition is if it’s kept in a terrarium, or in a greenhouse, where it can have direct sunlight. As for the temperature, it’s not that sensitive, so if there is no other option, a south facing, heavily sunlit windowsill will be also acceptable.

The pot of the plant has to be submerged in water, in the depth of 1-2 cm, but it’s important to flood the insect-traps, or else the plant will be stressed. On irrigation, distilled, or soft water has to be used, because the tap water contains way too much minerals for the plant. It is sensitive to hard water and high levels of lime. In the winter it should not be fed, the temperature and water supply has to be kept low, however it requires high humidity.

Every 2 to 3 years, replantation is necessary, into poor soil, or 100% sphagnum, or lime free sand mixed with sphagnum. Most importantly the soil has to be acidic, and filtering. Fertigation isn’t required, since the plant is adapted to poor soil. If the soil is too nutritious, its traps will be smaller in size, may be distorted, so it will be less able to photosynthesize, and the plant may die.

Translated by: Durugy Lilla, Szenzenstein Szabolcs