Tillandsia

Tillandsia starminea

 A tillandsiák vagy angolul "air plant"-nek is nevezett növények manapság már egyre gyakoribbak. A furcsa és szokatlan megjelenésük miatt sokan úgy gondolják, hogy biztos nagyon nehéz ezeknek a növényeknek a tartása, de ha figyelünk egy-két fontos dologra, akkor rájövünk, hogy egyáltalán nem bonyolult. Rendszertanilag a Bromeliaceae családba tartozik, ezen belül pedig a Tillandsioideae alcsaládba, amely több mint 1000 fajt foglal magába. Ezzel együtt a családon belül ez a legnépesebb nemzetség.

A tillandsiák elterjedése nem olyan széles spektrumú, mint például az orchideáké, ezek a különleges növények, kifejezetten csak az amerikai kontinensen találhatóak meg, Floridától egészen Argentínáig. Éghajlati övezetesség szempontjából jelentős különbségek vannak ezen a nagy területen: a trópusi Amazonasztól kezdve a kontinentális pampákon át a sivatagi területekig mindenhol megtalálható. Ebből adódóan nagy az alkalmazkodó képességük ezeknek a növényeknek, egyes fajok igen jól bírják a szárazságot és a hűvös időt is (pl.: Tillandsia tectorum).

Tillandsia capitata

A tillandsiák nagyobb részben epifita, vagyis fán lakó növények, de vannak köztük sziklalakó fajok is. Főleg a sziklalakó fajok körében megfigyelhető, hogy teljesen gyökér nélkül élnek. Ettől egyáltalán nem kell megijedni, mivel a tillandsiák többsége, ha van gyökerük, akkor azt úgy sem tápanyag és víz felvételére használja, (természetesen itt is vannak kivételek) hanem ez a saját maguk rögzítésére szolgál. A vizet és az ásványi sókat a legtöbb Tillandsia a levélen keresztül veszi fel.

Nyáron, ha van lehetőségünk, májustól szeptemberig kirakhatjuk őket a kertbe, egy lombos fa félárnyékába, nagy kánikulában akár naponta vagy kétnaponta öntözzük. Télen szobahőmérsékleten a legtöbb tillandsia szépen fejlődik, ilyenkor heti egyszeri öntözés is elegendő (de ezt az adott környezethez igazítsuk!). Lehetőség szerint, csak reggel, vagy délelőtt öntözzük őket, hogy estére megszáradjanak, így elkerülve a rothadást. A tillandsiák számára a legfontosabb a fény. Télen az ablakhoz a lehető legközelebb helyezzük őket, nyáron viszont a szórt fény az optimális számukra. A szürkés színű tillandsiák (pl.: Tillandsia albida) inkább kevesebb vizet és a több fényt igényel , míg a zöldes színűek (pl.: Tillandsia melanocrater) a picit több vizet és a kevesebb fényt.

Tillandsia fasciculata

Szerencsére a tillandsiákat kevésbé támadják meg a kártevők, ezért is előnyös őket tartani. (ha mégis megtámadná atka, vagy tetű akkor mechanikusan távolítsuk el). A két leggyakoribb probléma a túlöntözés és a kiszárítás lehet: ha túl sok vizet kapott a növény, akkor száradásos jelet fog mutatni, ha túl keveset, akkor bepöndörödik a levele.

Összeségében mindenkinek csak ajánlani tudom az összes Tillandsiát, a dekoratív jellegük, a kártevőkkel szembeni jó ellenálló képességük és a könnyű tartásuk miatt. Amennyiben valaki szívesen megismerné jobban ezeket a csodálatos növényeket keressen bizalommal.

Gaál Botond